A Magyarok VII. Világkongresszusa a magyarság sorsáért érzett felelősségéből adódóan, időszerű és elodázhatatlan lépésként felveti és kezdeményezi a

A Kárpát-medencében őshonos magyar nemzetünk, súlyos, a társadalmi élet minden területét átfogó- szellemi, erkölcsi válságban van.

Ezt a válságot mélyítik a Magyarországon uralkodó mai áldatlan állapotok és a Kárpát-medencében szétszaggatottságban, másodrangú állampolgárként élő nemzettársaink kilátástalan helyzete, akiket 18 évvel Európa megújulása után még mindig diszkrimináció súlyt, egyre inkább kitéve a szomszédos államok agresszív nacionalizmusának.

Sem a magyar állam, sem az Európai Unió részéről nem tapasztalható olyan törekvés, amely reményt nyújtana ennek a fájó kérdésnek a megoldására. A sorozatosan elmulasztott történelmi pillanatok és lehetőségek tanulsága arra int, hogy nincs mire tovább várni. Haladéktalanul meg kell tenni a szükséges lépéseket ezen állapotok felszámolására.

A Magyar Kérdés megoldásának alapvető eszköze, a szabadság és egyenlőség elvére épülő önrendelkezés, amely minden nép természetes és elidegeníthetetlen joga.

Ezennel kinyilatkoztatjuk a Magyar Nép önrendelkezési igényét!

• A magyar nép kinyilatkoztatott önrendelkezési igényét rögzíteni kell a magyar alkotmányban és új nemzetstratégiát kell kidolgozni önrendelkezési jogának érvényesítésére.
• Az önrendelkezési jog érvényesesítésének legfőbb eszköze a népakaratot kimutató népszavazás. Elvárjuk, hogy a Magyar Kormány adjon meg minden lehetséges támogatást a népszavazások lebonyolításához, és az önrendelkezési jog érvényesítéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséhez. Képviselje a kinyilatkoztatott népakaratot minden illetékes fórum és kiemelten az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt.
• A minden népet megillető önrendelkezési jog jegyében zajló magyar önrendelkezés folyamatában vállaljon, alkotmányos alapon, védőhatalmi státust a Kárpát-medencei elszakított területeken élő magyar nemzeti közösségek iránt.

Kelt Budapesten, 2008 augusztus 20-án

A Nyilatkozat mellékleteként

Immár kilencven éve kell a mai Magyarország határain kívül élő nemzettársainknak számtalan igazságtalanságot elviselniük. A trianoni majd párizsi békeszerződés eredményeként a magyar nép mintegy egyharmada, megkérdezése és beleegyezése nélkül, idegen államalakulatok fennhatósága alá került. Az ezt megalapozó békeszerződések diktátumok voltak, a hozzájuk kapcsolódó kisebbségvédelmi egyezmények a gyakorlatban nem tudták biztosítani a magyar nemzetiségű polgárok számára az őket megillető jogokat.

Ma már Kelet-Közép-Európában a történelmi államalkotó hagyományokkal rendelkező népek közül egyedül a magyar az, amely kénytelen viselni a huszadik század elején rá erőltetett méltánytalan és súlyos sorsot. Elérkezett az idő, hogy e nyilvánvalóan igazságtalan helyzetet megváltoztassuk, hiszen a nemzetközi jog lehetővé teszi a népek önrendelkezését. Míg az észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok, bosnyákok, montenegróiak, koszovói albánok e jog alapján szabadságot és függetlenséget nyertek, a magyarok idáig még autonómiához sem jutottak.

A kontinens nem lett a „szabadság, jog és biztonság" területe, mivel az Európai Unió a mai napig nem biztosította az ehhez szükséges feltételeket sem a kollektív jogok, sem az önrendelkezési jogok tekintetében.

Európa békéjét és biztonságát nem lehet hosszú távon garantálni egy nép alapvető jogának megvonásával, ezért a Magyarok VII. Világkongresszusa úgy határozott, hogy a kérdés rendezésére nyilatkozatot bocsát ki, és kezdeményezi a Kárpát-medencei magyarság békés együttélését és megmaradását biztosító önrendelkezési jog teljes körű és haladéktalan helyreállítását.

A megoldásra példát kínál Francesco Cossiga volt olasz államelnök és belügyminiszter, aki az olasz szenátus elé terjesztett beadványában népszavazást követel Dél-Tirolban, „mert az önrendelkezési jogot nem szabad megvonni a dél-tiroli néptől sem".

Ilyen körülmények között szólítjuk meg a szlovák, az ukrán, a román, a szerb, a horvát, a szlovén és az osztrák nemzet fiait és kormányait: KÖZÖS A SORSUNK. Jövőjük-jövőnk csak akkor lesz boldog és sikerekben gazdag, ha kölcsönös bizalmon alapuló, egyenrangú partnerként tudnak velünk együtt élni.

Elkötelezettségünk erős, hisszük, hogy törekvéseinket siker koronázza, és a szomszédunkban élő nemzetekhez hasonlóan sorsukról hamarosan saját magunk rendelkezhetünk.

A Nyilatkozat mellékleteként

Ezen okmányok első cikkelye így szól: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."

Ez a jog kötelező jellegű – jus cogens – ami azt jelenti, hogy ezt a jogot nem csak be kell tartani, hanem erről a jogról le sem lehet mondani. Minden szerződés, amely megszegi ezt a jogot – semmis.

A Kárpát-medencei magyarság helyzete több okból nemcsak igazságtalan, de jogtalan is:

•  
• Mindenütt, ahol népszavazás nélkül új határokat húztak, megsértették az alapvető önrendelkezési jogot. (Az USA emiatt nem ratifikálta a Trianoni szerződést.)
• A pacta sunt servanda elve sem alkalmazható, mert tárgyalások hiánya miatt nem szerződésről, hanem diktátumról van szó.
• A nemzetközi szerződések jogairól 1969. május 23-án Bécsben aláírt Nemzetközi Egyezmény 52. cikkelye kimondja, hogy minden szerződés semmis, amely erőszakkal való fenyegetéssel, vagy annak alkalmazásával, vagy az ENSZ Alapokmányában leírt nemzetközi jog alapelveinek megszegésével jött létre.

A Kárpát-medencei magyarság annak az iránymutató ENSZ-határozatnak is megfelel, amely kimondja, hogy mérvadó a történelmi összetartozás, a történelmi és kulturális egység és folytonosság.

A nép akaratát hivatalos vagy belső népszavazással meg kell állapítani és ki kell nyilvánítani.

Bármi legyen is a szavazás eredménye, az a meglévő egyensúlyt nem veszélyeztetheti, mivel minden szomszédos ország vagy már EU-tagállam, vagy csatlakozni szándékozik az európai közösséghez.